Vegyes érzésekkel szálltam le Uganda egyetlen nemzetközi repterén, néhány héttel azután, hogy megnéztem a “7 days in Entebbe” című filmet. Kommunikációs szakemberként tudom, milyen erős véleményformáló hatása van a filmeknek (btw kiváló stratégia kommunikációs csatorna…) és ez nem kifejezetten formált jó képet a kelet-afrikai országról. Szerencsére az itt eltöltött alig 2 napom épp az ellenkezőjét bizonyította: érdekes piac, sok tanulsággal, lehetőségekkel és sok-sok fejlődni vágyó kommunikációs szakemberrel.

 

A Kongói Demokratikus Köztársaság és Kenya között található ország lakossága mintegy 40 millió, akik közül 19 millió rendelkezik internethozzáféréssel, 2.5 millióan pedig már most rendszeres közösségi média-használók.

A helyi PR szövetség (PRAU) meghívására érkeztem a választásokkal egybekötött éves közgyűlésre. A szervezet mintegy 150 tagjának nagy része a vállalati, ügyféloldalon ül. A programot szombatra tervezték, így szinte nem lepett meg, hogy egy órás késéssel kezdődött.

Rövid köszöntőmben kitértem arra, hogy magyarként, orosz névvel, egy angol PR szövetség nevében, éppen Ruandában dolgozva egy ugandai konferenciára érkeztem – ennél kevésbé lehetne nemzetközibb a szituáció – és pontosan ilyen a szakmánk is. Nyitottnak kell lennünk egymásra, tanulni, tapasztalatot megosztani, miközben alaposan ismerni minden egyes piac sajátosságát, hiszen enélkül nem tudunk sikeres kommunikációt folytatni érintettjeinkkel.

 

Az európai konferenciára-járók számára elképesztő méretű, 9 fős panelbeszélgetést (benne banki, telkó, rendőrségi, nemzetközi civil szervezeti kommunikációs vezetővel) Raymond Muyuni, oknyomozó újságíró moderálta. Mélyvíz volt a javából, igazi trendgyűjtemény: az első megszólaló például, a rendőrséget képviselő Emilian Kajima kiemelte, mennyire megváltozott a rendőrségi kommunikátorok szerepe, hiszen néhány éve már nem csak ők a kommunikátorok, hanem gyakorlatilag mindenki, akinél mobiltelefon van – ők is nagy erőkkel nyúltak nemzetközi példákhoz, hogyan lehet gyorsan helyt állni egy ilyen változó környezetben.

A panelban repkedtek az általunk is jól ismert trendek:

  • a PR stratégiai szerepe a vállalatvezetésben
  • a különböző kommunikációs szakmák közötti határvonalak elmosódása
  • a digitális eszközök és módszerek térnyerése
  • a közösségi média nem csak kihívás, hanem óriási lehetőség, hogy közvetlenül beszélgessünk az érintettjeinkkel – ha jó a kapcsolatunk, de legalábbis ismerjük őket és az elvárásaikat, akkor a kríziseket is megelőzhetjük, vagy károsodás nélkül tudjuk kezelni
  • fake news, manipuláció és etikai kérdések
  • a képzés fontossága az új, belépő és a gyakorló, senior PR szakemberek körében

 

A közgyűlés teret adott az előző elnökség (2 évre választják a vezető testületet) beszámolójának, illetve az új elnök és elnökség megválasztásának. A nyertes ezúttal Sarah Kagingo lett, aki kiemelte az együttműködést, a tagság növelésének igényét, hogy a szakmafejlesztési programok minél több szakemberhez jussanak el.

 

Szerencsére lehetőségem volt beszélni több tucat szakemberrel négyszemközt is. Nagy részük nemzetközi tanulmányokat folytatott, sokan a CIPR képzésén ismerkedtek a PR szakma gyakorlatával, így váltak az angol szervezet tagjává. Érdeklődéssel hallgatták az új trendeket (IoT, AR/VR, social listening, creative storytelling, influencer marketing), az etikai kihívásokat és nem győzték hangsúlyozni igényüket a folyamatos tanulás iránt.

 

Az esti vacsora és városi séta is bebizonyította, igenis van keresnivalója egy nemzetközi szakmai szövetségnek egy olyan országban, ahol

  • rendkívüli egyenlőtlenségek láthatók (üvegpaloták a nyomornegyedek közvetlen közelében)
  • óriási a humanitárius kihívás (több, mint egymillió menekült Ugandában),
  • kiemelkedő edukációs felelősség a vállalati szektor számára (a CSR politika ernyője alatt)
  • meghatározó szerep az infrastruktúrát biztosító vállalatoknak (pl.: energia, telekommunikáció)
  • fejlett, mégis bizonyos szempontból szárnyait bontogató üzleti szektor van és ahol mindeközben
  • a PR szakemberek nyitottak, jókedvűek, tanulni vágynak, ahol
  • a szakmai szövetség aktívan keresi a nemzetközi kapcsolatokat, folyamatos fejlődési és képzési lehetőséget igyekszik biztosítani minél több tagjának és igyekeznek bevezetni minél több globális trendet (most jelenik meg az influencer marketing, a digitális mérés lehetőségei, a public affairs tisztán szakmai módszerei, a reputáció- és stakeholdermenedzsment eszköztára.)

 

A CIPR-nek stratégiai lehetősége (és felelőssége), hogy az általa képviselt magas szakmai minőséget, a Chartered statust képzési programjaival biztosítja az érdeklődők számára.

Életem első ugandai útja, bár tényleg csak egy snapshot volt, mégis inspirációt adott ahhoz, miért is induljak a CIPR International elnöki pozíciójáért és a CIPR council tagságért. Mert a nemzetközi kommunikációs szakmában dolgozni nem csak élvezet és lehetőség, hanem felelősség is.

Sztaniszláv András