„A legkönnyebben adható adomány a mosoly”

Lapunk, a CCO Magazin - a kommunikációs szakemberek lapja - számtalan alkalommal foglalkozott már a CSR témájával. Szerkesztőségünk elhatározása szerint a jövőben is kiemelt témaként kezeljük a CSR, a Szervezetek Társadalmi Felelősségvállalása témakörét. A magyar kommunikációs szakma a CSR témakörétől elválaszthatatlannak tartja az adományozás témáját. Ezért döntöttünk úgy szerkesztőségünkben, hogy publicistánk -saját lapján - megjelent írását olvasóink figyelmébe ajánljuk. „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”Lapunk, a CCO Magazin – a kommunikációs szakemberek lapja – számtalan alkalommal foglalkozott már a CSR témájával. Szerkesztőségünk elhatározása szerint a jövőben is kiemelt témaként kezeljük a CSR, a Szervezetek Társadalmi Felelősségvállalása témakörét. A magyar kommunikációs szakma a CSR témakörétől elválaszthatatlannak tartja az adományozás témáját. Ezért döntöttünk úgy szerkesztőségünkben, hogy publicistánk -saját lapján – megjelent írását olvasóink figyelmébe ajánljuk. „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”

 

 

“A legkönnyebben adható adomány a mosoly”

 

Este, a családi vacsora közben szó került a jótéteményekről, az adományozásról, az adományokról, a karitatív tevékenységről. S elhangzott a címben szereplő mondat: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”

December 24-25-26 a világ legnagyobb részén egyértelműen családi ünnepnek számít. Ezek a napok, amikor együtt eszik-iszik a család.  Ekkor találkoznak nemcsak a legszűkebb család tagjai, de olyanok is, akik esetleg egész évben nem is látják egymást. Így van ez Amerikától, Európán keresztül egészen Ausztráliáig. Ezeken a találkozókon rendszerint megbeszélik a család és a világ dolgait. Tulajdonképpen mindegy, hogy a család különböző tagjai vallásosak-e, avagy esetleg nem hisznek Isten létezésében, a vallás, a vallás témája ezeken a napokon, ezeken a találkozókon biztos szóba kerül. Természetesen ahol a családtagokhoz a vallási témák közelebb állnak, ahol bármely családtag számára fontos, hogy beszéljenek róla, ott biztos, hogy valamilyen formában, de e téma körül forog a beszélgetés. S valójában mindegy az is, hogy a témák az ó-testamentum, avagy az újtestamentum témaköréből kerülnek ki, vagy ahhoz kapcsolódnak, de mindenképpen beszélgetések során szó kerül róluk, akár példabeszédek formájában.  Ez történt nálunk, a mi családunkban is ma este. A vacsora utáni beszélgetés során a fiam megemlítette, hogy volt egyszer egy nagyon okos rabbi, akinek a könyvében szerepel a címben is olvasható mondat: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”

A beszélgetés során a jótéteményekről került szó. Van, a jó cselekedetek leírását szolgáló, egy, ma már a magyar nyelvben is közismerté vált, s sokszor használt jiddis kifejezés, nevezetesen az a szó, hogy micve.

Dr. Raj Tamás, a rendkívül nagy tudású rabbi megfogalmazásában a kifejezés jelentése: „vallásos jócselekedet”.

    Dr. Raj Tamás a szó magyarázatát így írta le: “a zsidó vallás nem dogmákra, nem hitelvekre épül, hiszen nincs két egyaránt gondolkodó ember a világon, hanem a kötelező cselekedetre. … a gyülekezet számára mindig a jócselekedet, a micve marad az egyedül fontos értékmérő.
    Tudnunk kell, hogy a zsidó hagyomány szerint egyedül a tudatos jócselekedet tekinthető micvének. Ebből a szempontból a zsidó közgondolkodás a filozófus Kant véleményével azonos, aki szerint a legfőbb törvény így hangzik: Gondolj mindig arra, hogy ha mindenki úgy cselekedne, mint te, fennmaradhatna-e az emberiség!”

Megállapíthatjuk, hogy ma a világ rossz irányban halad. Az elmúlt kétezer év, de különösen az elmúlt száz esztendő során sokan szenvedtek, s szenvednek manapság is a vallási nézetkülönbségek, avagy a vallási fanatizmus okozta problémák következtében. S itt nemcsak a vallásháborúk említhetők, de gondoljunk arra, hogy hány ember kínjait, s végső soron pusztulását okozta a második világháború, alapjában véve az azt megelőző fajelmélet ideológiája, a zsidó-üldözés. S hány ember szenvedését okozza ma is a vallási fundamentalizmus. Gondoljunk csak a közelmúlt és a manapság is komoly gondokat okozó menekült-válságra.

Megállapíthatjuk persze azt is, hogy a gondok ellenére, avagy éppen azért, van a világnak olyan szegmense is, ahol sokan tesznek jó cselekedeteket, sok ember jótékonykodik.

Van, aki ezt hite, a vallás előírásai alapján teszi, s van, aki tudatosan, meggyőződéséből segít másoknak, másokon. Van olyan ember, akinek sok pénze van, ezért mecénásként nyújt segítséget, s persze van olyan is, aki az adományozást felhasználja saját érdekében, azzal, hogy adományát „leírja”, levonja saját adóalapjából.

S vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy számukra lelki szükséglet, hogy segítsenek, adjanak abból, amijük van. Őket nevezzük filantrópoknak.  A kifejezés jelentése a szótár szerint: „jótékonykodó emberszeretet, emberbaráti érzés”.

A szótár megfogalmazását pontatlannak érzem. Tenném hozzá, hogy a filantróp azért ad, mert lelki szükségletet érez azért, hogy adjon, abból, amije van, olyannak, akinek nincsen. A filantróp számára jó érzés adni. A filantróp számára az adományozás jó cselekedet, azaz micve, különösen, ha vallásos, de ez akkor is igaz, ha nem vallásos, csupán csak tiszteletben tartja a vallás előírásait.

Van egy olyan adomány, van egy olyan micve, van egy olyan jó cselekedet, amelyik nem kerül pénzbe. Ezt a micvét mindenki teljesítheti, még a nincstelen, akár, a különben adományra szoruló is. Ez az az adomány, ami mindenkinek van, amit mindenki könnyen tudna adományozni. Ezt a micvét mindenki tudja teljesíteni.

Ez az adomány a mosoly

Ahogyan a bevezetőben említett rabbi mondta: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”

A mosoly mindenki számára rendelkezésre áll, még a szomorú emberek is tudnak – persze ha akarnak – mosolyogni. A mosoly az az adomány, amit mindenki természetesen adni tud.

Amikor mosolygunk valójában pozitív energiát adunk át másoknak. Ha valaki rám mosolyog, akkor a saját pozitív energiájából ad nekem, s ez az, amit magam is tovább tudok sugározni.

Szebb lesz a napom, ha reggel a buszvezető nem rám mordulva szólít fel, hogy gyorsabban szálljak fel a buszra, hanem mosolyogva kér meg erre.
Szebb lesz a napom, ha az üzletben a pénztáros rám mosolyog, amikor fizetek.
Szebb lesz a napom, ha a hivatalban az ügyintéző egy mosoly és esetleg egy-két kedves szó kíséretében adja át az általam kért okmányt.
Szebb lesz mindannyiunk mindennapja, ha egymásra mosolygunk.

Azt hiszem nagy a kívánságom, de mindenki lehet filantróp.

Adományozzunk mosolyt!

 

G. Orator