Az alapvető jogok érvényesülése Európában – hiányos, gyakran félreértelmezett a kommunikáció

Az Európai Bizottság első ízben tett közzé jelentést az Európai Unió Alapjogi Charta alkalmazásáról arra irányuló erőfeszítéseinek részeként, hogy az uniós polgárok számára realitássá váljanak az alapvető jogok.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája már több mint egy éve kötelező jogilag – elsősorban az EU intézményeire (az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság) nézve az új európai jogszabályok magalkotása során, de a nemzeti hatóságokra nézve is, amikor uniós jogszabályokat hajtanak végre.

A Charta alkalmazásáról szóló éves jelentésből kiderül, hogy az alapvető jogok számos szakpolitikai területen megjelennek – az adatvédelemtől kezdve a bevándorláson át a menekültügyig –, és hogy a közvélemény nagy érdeklődést tanúsít a Charta iránt.

A jelentés azonban arra is rámutat, hogy a Chartát gyakran félreértelmezik. 2010-ben a Bizottság több mint 4 000 levelet kapott a polgároktól az alapvető jogok vonatkozásában. Ezeknek az ügyeknek mintegy háromnegyede az uniós jog hatáskörén kívül eső kérdésekhez kapcsolódott.

Az európai ombudsman legutóbbi felméréséből pedig az derül ki, hogy az európaiak 72%-a úgy érzi, nem tájékoztatták megfelelően a Chartáról.

Ez a jelentés testesíti meg az első lépést e kihívások kezelése és annak tisztázása felé, hogy a Charta mely területekre vonatkozik és melyekre nem. Ez könnyebbé teszi majd a polgárok hozzáférését az igazságszolgáltatáshoz. A jelentés segít majd meghatározni a polgárok számára, hová kell fordulniuk, amikor úgy érzik, alapvető jogaikat sértette meg egy uniós intézmény vagy egy nemzeti hatóság. Az éves jelentés tehát a Bizottság arra irányuló stratégiájának részét képezi, hogy biztosítsa az alapvető jogok hatékony érvényesítését, hogy az emberek valóban élhessenek e jogokkal.

„Ahhoz, hogy a Charta a gyakorlatban is működjön, az embereknek ismerniük kell jogaikat, és tudniuk kell alkalmazni őket. Csak így valósulhat meg az igazságszolgáltatás”, mondta Viviane Reding, a Bizottság alelnöke, jogérvényesülésért felelős biztos. „Az EU nem egy szuperrendőrség, amely az alapvető jogok felett őrködik. A Charta elsősorban az uniós intézményekre alkalmazandó. A jogok érvényesítése első fokon a nemzeti bírák feladata a nemzeti alkotmányok szerint.” Hozzátette: „Amikor azonban az uniós jog alkalmazandó, nem engedjük, hogy az alapvető jogokat bármilyen sérelem érje. A jelentés segít abban, hogy nyomon kövessük a haladást, hogy szükség esetén felléphessünk, és a jövő számára levonjuk a tanulságokat.”


„A jelentés mérföldkő az alapvető jogokra vonatkozó uniós kötelezettségvállalások teljesítésében. Az uniós politika és jogalkotás vezérfonalává válik majd, mivel rávilágít, hogy mely területeken kell cselekednie az uniós intézményeknek és a tagállamoknak az alapvető jogok mindenki számára való érvényesülése érdekében.” – nyilatkozta Morten Kjaerum, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének igazgatója.
Az emberek nagy érdeklődést és elvárásokat tanúsítanak az Európai Unió Alapjogi Chartájának érvényesítése iránt. Ugyanakkor számos olyan panasz érkezett, amelyek olyan helyzetekre vonatkoztak, amelyekre a Charta nem alkalmazható. Ez is azt tükrözi, milyen gyakran képezik félreértés tárgyát a Charta céljai, az EU szerepe, valamint az a kérdés, hogy mikor alkalmazandó a Charta és mikor nem.

A jelentés célja ezért az, hogy jobb tájékoztatást nyújtson a nyilvánosságnak arról, mikor a Chartára hivatkozni. Különösen törekszik arra, hogy tisztázza egyrészt az egyes tagállamoknak és nemzeti jogvédő rendszereiknek, másrészt pedig az Európai Bizottságnak a szerepét. Tudniuk kell azoknak az egyéneknek, akik úgy érzik, sérültek alapvető jogaik, hogy hová fordulhatnak jogérvényesítésért.

A jelentés az első áttekintés arról, hogy hogyan érvényesülnek az alapvető jogok az EU-ban a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, amely jogilag kötelezővé tette a Chartát. A jelentés kiemeli, hogy a Chartában rögzített jogokat az uniós intézményeknek mindig gondosan szem előtt kell tartaniuk, míg a tagállamokra nézve csak azokban az esetekben kötelező a Charta, amikor uniós szakpolitikákat és jogszabályokat hajtanak végre. A jelentés az Európai Unió Alapjogi Chartájának hat fejezete – Méltóság, Szabadságok, Egyenlőség, Szolidaritás, A polgárok jogai és Igazságszolgáltatás – alapján hat címet tartalmaz. A jelentésből kiderül, hogy a Charta egy sor olyan szakpolitikai területen alkalmazandó, ami az EU hatáskörébe tartozik.
Például a testszkennerek repülőtéri használatával kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozta, hogy tiszteletben kell tartani az olyan alapvető jogokat, mint az emberi méltóság, a magánélethez és családi élethez való jog és az adatvédelem. A határigazgatás terén a Bizottság új szabályokat javasolt annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a tengeri határok őrizete, de közben továbbra is biztosítottak legyenek a tengereken feltartóztatott migránsok alapvető jogai. A Bizottság módosítási javaslatokat tett a Frontex, az EU külső határait igazgató ügynökség működésére vonatkozó szabályokhoz is. A javaslatok szerint a határőröknek alapjogi képzésen kellene részt venniük, valamint a nemzeti hatóságoknak be kell számolniuk a műveletek során történt incidensekről, köztük az alapvető jogokkal kapcsolatosakról is, és nyomon kell követniük ezeket.

Az EU Bírósága is fontos szerepet játszott a Charta betartatásában. A személyes adatok védelme tekintetében a Bíróság 2010. november 9-én érvénytelenítette egy uniós jogszabály azon részét, amely előírta, hogy nyilvánosságra kell hozni azoknak a természetes személyeknek a nevét, akik támogatást kaptak az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. Egy egyenlőséggel kapcsolatos, mérföldkőnek számító ügyben a Bíróság március 1-jei ítélete kimondta, hogy a férfiakra és nőkre kivetett biztosítási díjak különbsége nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetésnek minősül, és nem egyeztethető össze a Chartával. A tagállamok nem térhetnek el nemzeti jogszabályaikban ettől a fontos elvtől.

2010-ben a Bizottság intézkedéseket tett annak biztosítására, hogy minden uniós polgár élhessen azon jogával, hogy egy másik uniós országba költözhet és ott letelepedhet, valamint hogy ne érje hátrányos megkülönböztetés. E jogok biztosítása érdekében a Bizottság haladéktalanul fellépett a 2010. nyári eseményeket követően, amikor roma származású uniós polgárokat toloncoltak ki Franciaországból. A Bizottság gondosan ellenőrizte, hogy erre a műveletre az uniós előírások teljes mértékű betartása mellett került-e sor. A Bizottság fellépése következtében Franciaországban és más tagállamokban a vonatkozó szabályok módosítása zajlik annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljenek az EU
szabad mozgásra vonatkozó szabályainak.

A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével jogilag kötelezővé vált az Európai Unió Alapjogi Chartája.
2010 októberében a Bizottság stratégiát fogadott el annak biztosítására, hogy a Chartát hatékonyan hajtsák végre. „Alapjogi ellenőrző listát” készített, melynek segítségével jobban vizsgálhatja jogszabályjavaslatai hatását az alapvető jogokra. A Bizottság elkötelezett egyrészt a polgárok arról való tájékoztatása mellett is, hogy mikor léphet fel az alapvető jogokat érintő kérdésekben, másrészt – a haladás figyelemmel kísérése érdekében – a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentések közzététele mellett. E jelentés közzétételével az Európai Parlament régi kérése teljesül.

Forrás: Europa.eu