Felelősség – Társadalmi felelősségvállalás

Filantrópia – emberbarátság

Számos vállalati szakember leszűkíti a CSR fogalmát az adományozás, a karitatív cselekedetek, illetve a szponzorálás témakörére. Pedig világosan kell látni, hogy a CSR nem azonos az adományozással, a mecenatúrával, a jótékonykodással, bár mindezek vitathatatlanul összefüggnek a CSR tevékenységgel.
S, hogy a kérdést jobban megértsük, nézzük, hogy ezek az említett kifejezések valójában mit is jelentenek:

A szponzorálás: Olyan tevékenység, amely egy adott szervezet kedvező megítélésének erősítését szolgálja, más szervezet, egyén, vagy tevékenység ismertségének, elismertségének, megbecsülésének felhasználásával.
A tevékenység során a támogató szervezet pénzügyi, vagy egyéb anyagi, természetbeni támogatást nyújt, illetve ellentételként saját üzleti érdekeit érvényesítheti.”

Adományozás, mecenatúra: „Olyan tevékenység, amely egy adott szervezet kedvező megítélésének erősítését szolgálja, más szervezet, egyén, vagy tevékenység ismertségének, elismertségének, megbecsülésének felhasználásával.
A tevékenység során a támogató szervezet ellenszolgáltatás igénye nélkül nyújt pénzügyi, vagy egyéb anyagi, természetbeni támogatást.”

A CSR leginkább a filantrópiával van kapcsolatban, amelynek alapelve több ezer éves.

A filantrópia “emberbarátságot” jelent

A filantrópia esetében az adományozás oka, hogy az adományozó belső lelki szükségletének érzi, hogy támogassa az általa fontosnak tartott célokat.

A különbség a szponzorálás és a filantrópia között éppen az, hogy míg az első esetben valamilyen kézzel fogható, leginkább anyagi, esetleg természetbeni ellentétel áll szemben a jótékony cselekedettel, addig a filantrópia esetében éppen az önzetlenség, az emberbarátság a jótékonyság alapja.

Azaz a filantróp azért ad, mert számára lelki kényszer, hogy adjon a rászorulónak, s nem pedig saját anyagi érdeke miatt teszi ezt. Például, hogy leírja adóalapjából az adomány összegét.

A filantrópia fogalma több ezer éves, a Biblia írja elő. Az Ótestamentum négyféle adakozási módot ír le:
1.    Az első esetben az adományozó szemtől szembe ad a rászorulónak,
2.    A második esetben az adományozó tudja, hogy kinek ad, de a rászoruló nem tudja kitől kapta az adományt,
3.    A harmadik esetben a rászoruló ugyan tudja, hogy az adomány kitől érkezett, de az adományozó nem tudja, hogy kinek adta adományát,
4.    A legtisztábbnak tűnik a negyedik eset, amikor egy közvetítő lép az adományozó és az adományozott közé, ily módon az adakozó és a rászoruló nem is ismerik egymást.

A “cedáká” szabályai

Az Ótestamentumhoz kapcsolódó törvények gyűjteményében megtalálhatjuk a „cedáká”, a jótékonyság szabályait. Ez a törvénygyűjtemény tizenhat pontban fogalmazza meg a „kötelességeket”.
Többek között az alábbi előírásokat olvashatjuk: (Csak az általam legfontosabbnak tekintett kötelességeket emeltem ki.)
1.    Minden ember köteles cedáká adományt adni, amennyit tud, még a szegény is, ki könyöradományból él, …. mert egy kevés tőle becsesebb, mint a sok a gazdagtól.
2.    Aki másokat rábír arra, hogy … adományt adjanak és jót műveltet velök, nagyobb lészen a jutalma, mint annak, aki adja, … és lészen a jótett műve – béke.”
3.    Igyekezni kell arra, hogy az adományt, amennyire csak lehetséges, titokban adják… semmi esetre se dicsekedjék az ember azzal az adománnyal, melyet ad. De ha valamely tárgyat szentel adománynak, szabad ráírnia a nevét, hogy emlékére szolgáljon, sőt helyes így cselekednie.”

Oldalak: 1 2 3 4 5 6