Idén második alkalommal rendezték meg a balti régiónak szánt miit&links konferenciát Rigában. A -20 fok ellenére időnként bizony forró volt a hangulat a zsűriben.

 

Érdekes koncepcióval indult pár évvel ezelőtt a miit&links rendezvénysorozat. Kis piacokról van szó (észt, lett, litván méret) és bár a közös nyelv nekik is az angol, úgy döntött a Litván PR szövetség, hogy a pályázatot kiterjeszti a régióra. Az idei évben 3 országból várták a pályázatokat és a hitelesség érdekében 4 észt, 4 lett, 4 litván és 4 nemzetközi zsűritagot hívtak. 160-nál is több munka érkezett, amit az online zsűri szűkített körülbelül hatvanra. A shortlistes pályázatokról azonban nem látatlanul döntött a zsűri (mint általában a Magyarországon is ismert díjak esetében), hanem élő prezentációk alapján. A szokatlan példa óriási népszerűségnek örvendett. Több száz ügynökségi fiatal jelent meg a zsűrizés helyszínének kijelölt VEF, egykori szovjet, azóta szépen átalakított kultúrházban. A 3 teremre osztott program egy start-up pályázatra hasonlított: minden shortlistes csapat kapott 4 percet, hogy bemutassa a munkáját és további 6 percig válaszoltak a zsűri kérdéseire, akik nem kímélték a jelölteket: „Mi alapján állítottátok fel az insight-okat?”, „szép ez a kampány, de milyen számokkal mértétek, hogy valóban változtatott-e az emberek viselkedésén”, „mennyi volt az egy főre jutó elérés, aktivitás költsége”. Néhány kivételtől eltekintve a pályázói csapatok kifejezetten felkészültnek bizonyultak. Sokan lapozgattak a jegyzeteik között, néhányan mosolyogtak – látszott, hogy felkészültek a kérdésekre. A zsűrizésben az online előszűrés adta a pontok 80%-át, a maradék ötödöt a prezentációk alapján osztották. A helyszínen is minden zsűritag titkosan adta le a szavazatát jelentő pontokat és az eredményeket csak másnap este, a konferencia zárásaként szervezett gálaesten adták ide.

Bár a magyar piac számára kevés kampány, ügynökség, vagy márka lehet ismerős, mégis, akik érdeklődnek egy másik régió legjobb munkái iránt, azoknak ajánljuk figyelmébe a győztes munkákat:

 

 

És íme a győztes ügynökségek:

Agency of the Year 2018 / Lettország – Deep White

Agency of the Year 2018 / Litvánia – Autoriai

Észtországra nem osztottak díjat, mert nem volt meg a szükséges 20+ pályázati jelentkezés

 

A legtöbb pontot gyűjtő ügynökség, a GRAND PRIX 2018 – Deep White

 

 

 

A pénteki nap a konferenciáé volt, ahol az idei fókusztéma a belső kommunikáció. A szervezők követték azt a, „nyugaton már bevett” szokást, hogy nem a témát gyakorlók előadásaiból állítják össze a programot – nem vállalati vagy ügynökségi példákat hallgattunk, sokkal inkább a témát távolabbról érintő előadásokat:

Ansis első előadása a mindfulnessről szólt és a meditáció elmaradt, a fő üzenet mégis ez volt: a belső kommunikációnál általában intézményi módszerekre gondolok, ideje azonban az egyének, a munkatársak belső (magukkal való) kommunikációját is figyelembe venni: a folyamatos stresszben élő, alulmotivált emberek sem kreatívak, sem produktívak nem lesznek. Sandra Krisberga, a délelőtt egyik leginkább ellentmondásos előadását tartotta, a generációs általánosítás veszélyeiről. „Vajon mennyiben azonos az Amerikában, vagy a Szovjetunióban nevelkedett „boomer” generáció”; „vajon minden Millenial minden országban ugyanazokat az app-okat használja?” A nézők egy része a fejét csóválta, majd a digitális üzenőfalon sorjáztak a kérdések: kutatások alapján állapították meg ezeket a csoportokat – akkor azt most semmit nem ér?; a különböző generációk technológiához való hozzáállása igenis különböző. Sandra elismerte, hogy a csoportosítás, általánosítás sokszor segítség lehet bizonyos célcsoportok kialakításában, de egyrészt a technológia egyre inkább lehetőséget ad generáción kívül már szempontok szerinti csoportosításra és a micro-targetálásra, másrészt legalább a munkahelyi környezetben érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy sztereotipizáljuk a kollégákat.

Az előadások mindegyike más és más perspektívából világította meg a hatékony, eredményes munkahelyi légkör kialakítását: a beszélők célja nem a „nagy igazságok” bemutatása volt, nem észt osztani jöttek (elnézést a szóviccért), hanem maguk is keresték, várták a közönség véleményét, gondolatait.

A nevéhez híven a miit&links célja kifejezetten a párbeszéd kialakítása volt: a csütörtöki prezentációkra a jeggyel rendelkezők szabadon beülhettek, így nem csak magukért izgultak, hanem sokat tanultak egymástól is. A szünetekben látható volt, hogy nem a zsűrit próbálták megnyerni maguknak (ez meg is volt tiltva), hanem egymást kérdezgették tapasztalatokról, kihívásokról. Nagy lehetőséget jelentett a fiataloknak, hogy nem csak a kampányokon dolgoznak, hanem be is mutathatják a munkáikat; sőt látják egymáséit is. Bár a program Rigában volt (és a tervek szerint jövőre is ott rendezik), mind Vilniusból, mind Tallinból sokak jöttek el bemutatkozni ötleteket gyűjteni, találkozni és kapcsolatokat építeni. Igaz volt ez a háttérben is, a zsűri tagjai és a konferencia előadói számára is több közös programot szerveztek, hogy ne csak névjegykártyát, de tapasztalatokat is cseréljenek.

 

A miit&link konferencia és díj magas színvonalú megrendezése a garancia arra, hogy valóban értékes munkákat láthattak a résztvevők. Olyanokat, amik messze megállják helyüket a Baltikumnál sokkal nagyobb nyilvánosság előtt is.