A lájkolástól a közösségi vállalatig

A  múlt héten Pécsi Ferenc, online kommunikációs szakértő a Social Times SuperSocial konferencián előadást tartott a közösségi marketingről. Cikkünk az előadásban elhangzottak szerkesztett változata.

 

 

 

A lájkolástól a közösségi vállalatig

Képzeljétek el el mi lenne, ha a cégeteknél egyetlen ember kezelné az emailt. Ő írna mindenki helyett, illetve rajta keresztül érkeznének be a válaszok is. Abszurd ötlet? Képtelenség? Akkor miért tartod természetesnek, hogy a legtöbb vállalatnál, szervezetnél egyetlen emberre, az úgynevezett közösségimédia-menedzserre bízzák a teljes közösségi kommunikációt?

Az ilyen közösségimédia-felelős aprócska pont, ami (aki) összeköti a több száz, több ezer embert foglalkoztató vállalatot és a külvilággal, vagyis a vásárlókkal, ügyfelekkel, partnerekkel, beszállítókkal… A vállalat ezen az emberen keresztül tud csak üzenni a külső (közösségi) világnak és rajta keresztül veszi az onnan érkező jelzéseket. Vékony, sérülékeny kapcsolat ez. Ráadásul ez pontocska általában elég alacsonyan helyezkedik el a vállalati hierarchiában, ennek megfelelően mozgástere meglehetősen szűk.

Valamivel jobb a helyzet ott, ahol önálló csoport foglalkozik a közösségi médiával. Ott legalább meg lehet osztani a feladatokat, van aki képviselje a csapatot “felfelé” is, de lényegében ez sem változtat az alaphelyzeten: a közösségi kommunikáció elszigetelt tevékenység marad a vállalaton belül.

Más vállalatoknál, intézményeknél eleve kiszervezik a közösségi médiával kapcsolatos feladatokat valamilyen ügynökségnek. Bár a tender írásában és a prezentációban még a legnyagobb erők vesznek részt, a napi munkát legtöbbször ebben az esetben is valamelyik “junior” munkatárs végzi. A vállalatok általában azért szervezik ki ezt a feladatot, mert házon belül nem tudnak vele túl sokat foglalkozni. Érthető tehát, hogy az ügynökség ilyenkor kevés fontos információhoz jutnak, “abból főznek, amit kapnak”.

Bár gyakran úgy tűnik, hogy az egész világ szüntelenül a közösségi médiával foglalkozik, a 2011-ben még az Egyesült Államokban is csak a marketingre fordított összegek 7%-a landolt a közösségi marketingben, az az összeg idén sem lesz magasabb 8%-nál. Egyértelmű tehát, hogy még itt is csak egy folyamat kezdetén tartunk.

Amikor egy vállalatnál úgy érzik, hogy kezdeni kell valamit a közösségi médiával, 80 százalékban a közösségi marketingre gondolnak. A maradékon a közösségi PR és a közösségi ügyfélszolgálat osztozik. Fontos tudatosítanunk azonban, hogy a közösségi márka (social brand) építése nem azonos a közösségi üzlettel (social business). Mi a különbség a kettő között? A közösségi márka a létező marketing megoldások, kiterjesztése – általában némi átalakítással – az új médiára. A közösségi üzlet ezzel szemben egyfajta önelemzésen, a belső és külső folyamatok, rendszerek átértékelésén, az új piaci lehetőségekhez való alkalmazkodáson alapul. Az első a napi valóság, az utóbbi valami olyasmi, ami csak mostanában kezdődik

A közösségi média természetesen nem azonos a Facebookkal. Különböző platformok, eszközök, csatornák állnak a rendekezésünkre, hogy közzétegyük mondandónkat, tartalmakat osszunk meg, együttműködjünk másokkal.

A közösségi hálózatok kínálta lehetőségek általában csak a vállalatok kapujáig léteznek. Ott belépve hirtelen visszakerülünk a web 1.0. világába, ahol még mindig az email és az intranet határozzák meg a belső együttműködést.

A közösségi média azonban nem állítható meg a vállat portájánál. Akik beleszülettek, vagy belenőttek a közösségi eszközök rendszeres használatába, azok odabenn sem akarnak megválni a Facebooktól, Twittertől , Pinteresttől. A teljes tiltás értelmetelen, hiszen egyre többen rendelkezünk okostelefonnal. A leggyakoribb (és legkényelmesebb) vezetői gyakorlat a félrenézés – “használják, de ne túl sokat és hivatalosan nem tudunk róla.” Meglehetősen ellentmondásos helyzet: Van valami, ami odakinn nagyon jól működik, de valamiért nem próbáljuk bevinni a vállalaton belülre. Vagyis vannak, akik próbálják, de a zárt Facebook csoportok, a különböző ingyenes wikik és egyebek láthatóan nem jelentenek igazi megoldást.

Mindezt természetesen nem én fedeztem fel. Az elmúlt években vállalatok sora próbálkozott meg valamilyen, kifejezetten a vállalati igényekre szabott közösségi platform bevezetésével.

Szinte mindenhol gyors és látványos kudarcot vallottak. A sikertelen bevezetések okait azóta számos szakértő elemezte és egyértelművé vált, hogy nem egyik, vagy másik platform gyengeségeiről van szó, hanem a szervezeti kultúrában kell keresni a problémák gyökerét. Érdemes tehát megnézni, hogyan működnek a vállalatoknál, intézményeknél a közösségi hálózatokra legjellemzőbb tevékenységek:

Tudásmegosztás: Aki blogot ír, mások blogjait olvassa, linkeket oszt meg a Twitteren, szakmai csoportok tagja a LinkedInen jól tudja, hogy a web 2.0. lényege a szűrt, feldolgozott információk megosztása. Nagyon kicsi a valószínűsége azonban, hogy egy vállalatnál csupa megszállott tudásmegosztó üljön. A munkahelyi tudásmegosztás olyan munkamódszer, amit meg kell tanulni. A vezetők által elvárt (természetesen általuk is űzött) gyakorlat, aminek színvonalas művelését jutalmazni kell.

Közös munka: A hosszú és mindenki számára terhes értekezletek egy része online közös munkával kitűnően kiváltható. A szabadon létrehozható csoportok, a valós idejű “beszélgetések” és a wikik kombinációja erre tökéletesen alkalmas. A vezetőknek kell élen járniuk ezeknek az eszközöknek, módszereknek a használatában, különben esély sincs az elterjedésükre. Azokban a szervezetekben, ahol az egyes szervezeti egységek közé átjárhatatlan falat emelnek esély sincs rá, hogy elterjedjen a közösségi eszközök használata.

Átláthatóság: Ha egy vállalatnál nem átláthatók a dolgok, a vállalati közösségi hálózat sem teszi azzá. A dolog fordítva működik: ahol átláthatóak a dolgok, ott van értelme a közösségi hálózatnak. Az, hogy az emberek tudják mi történik az cégükben, azonosulnak annak céljaival megváltoztatja a munkához való viszonyukat.

Nyitottság az új kezdeményezésekre: Egyes vállalatoknál “ötletládákat” működtetnek, ahová azok a dolgozók is bedobhatják véleményüket, akik soha nem jutnak el a stratégiia értekezletekre. A belső közösségi hálózatokon ez sokkal egyszerűbben is megvalósítható. Természetesen itt az is azonnal kiderül, ha a “Főnökök” egyáltalán nem kívánnak beszélgetni a Néppel.

Együttműködés: Azt hiszem, az együttműködés erejéről nem kel túl sokat beszélnem. Ott a Wikipedia, a Linux, vagy de még hosszan sorolhatnám a sikeres crowdsourcing projekteket. Miért ne működhetne ez a vállalatoknál is? Nagyobb, több száz, vagy több ezer fős vállalatoknál gyakran nehezen akadnak olyan emberek, akik komoly értéket tudnának hozzátenni egy feladathoz…ha tudnának arról. A vállalati közösségi hálózat lehetőség a szervezeti egységek, a különböző telephelyek, vagy akár a több földrészen elhelyezkedő részlegek együttműködésére, de maguk a hálózatok nem fogják megteremteni azt.

Tudásmegosztás, nyitottság, átláthatóság, több önállóság, együttműködés. Valahogy nem ezek a fogalmak írják le a legtöbb mai munkahelyet. Nem véletlen, hogy egyesek egy újfajta, a maitól merőben eltérő munkahelyet képzelnek el. Alaposan belegondolva valóban abszurd, hogy a gombhoz keressük a kabátot: egy adott dolgozói állományt, munkahelyi struktúrát próbálunk folyamatosan fenntartani, ezt kell “etetni” megfelelő projektekkel. Nem volna egyszerűbb, ha inkább az aktuális céloknak megfelelően alakíthatnánk a céget? Mindez nem a fantázia szülötte, hiszen sok kisvállalkozás éppen így működik. Minimális számú “belső” ember + a pillanatnyi igények szerint foglalkoztatott alvállalkozók. Mindez nagyobb léptékben is megoldható? A közösségi hálózatok, de leginkább egy újfajta gondolkodás segítségével igen.

Rövid előadásomban csak néhány gondolatot villanthattam fel. A lényeget úgy foglalnám össze, hogy a valódi közösségi forradalom akkor kezdődik el, amikor sikerül a vállalaton belül is meghonosítani az újfajta gondolkodást. Itt most olyan emberek ülnek, akik otthonosan mozognak a közösségi médiában. A Ti dolgotok lesz, egyben számotokra teremt új lehetőséget hogy a vállalatokat elmozdítsátok az apró lyukon keresztüli közösségi kommunikáció felől a közösségi üzlet felé. Köszönöm szépen a figyelmet!

 

Pécsi Ferenc

 

Forrás: Soreo.biz

 

 


 

 

Soreo.biz villámszemináriumok – Jelentkezz MOST!

 

Nincs egy teljes napod, hogy továbbképeztesd magad?

4 órányi koncentráció után már lepattannak Rólad az információk?

Nem hajlandó a főnököd beíratni egy ……….forintos képzésre?

Akkor jelentkezz a Soreo.biz valamelyik villámszemináriumára! (Vagy esetleg többre is:)

4 órás, kiscsoportos (max. 6 fős) foglalkozások  – Veled egyeztetett időpontban!

Részvételi díj: 12.000 Ft (+ ÁFA)/fő. (Ha ketten, hárman jöttök csak 10.000 Ft/fő)

Jelentkezés itt.

 

Miről is lesz szó a szemináriumokon?

KAPCSOLAT 2.0.

Párkapocslatod rendbetételére nem vállalkozom. Ezen a szemináriumon az üzleti kapcsolatok építéséről, fejlesztéséről lesz szó. A hideghívás, a szórólapozás, a spamelés kifáradt, rossz hatékonyságú technikák. (Ráadásul vannak emberek, akiket ezekkel soha nem fogsz tudni elérni. A szemináriumon arról tanulhatsz, hogyan találhatod meg és érheted el a számodra fontos emberek a közösségi hálózatok és a web 2.0-ás technikák használatával.

LINKEDIN középhaladó

Fenn vagy a LinkedInen, van pár tucat ismerősöd, egy többé-kevésbé kitöltött profilod és fogalmad sincs mit is kellene még csinálnod a hálózaton? Akkor Neked szól ez a szeminárium, ahol megtudhatod, mire és hogyan használható a LinkedIn.

KÖZÖSSÉGI TOBORZÁS

A közösségi hálózatok toborzásra való használata nem arról szól, hogy kilökünk néhány hirdetést ezekre a felületekre. Hogy miről? Erről sokat megtudhatsz ebből a blogból, de a szemináriumon még több tanácsot kaphatsz. (A korábbi, egész napos képzések sűrített – nem “light” – változata.

MUNKÁLTATÓI MÁRKAÉPÍTÉS

Röviden: Hogyan tudod “eladni” a cégedet az álláskeresőknek. (Természetesen itt is a webes eszközökről lesz szó és arról és olyan munkakörökről, ahova nem csak nehéz embert találni, de a legjobbakat akarod megszerezni.)

VÁLLALATI KÖZÖSSÉGI HÁLÓZATOK

Hogyan tudod a közösségi hálózatokban naponta tapasztalt energiákat bevinni a vállalaton belülre?  Hogyan lehet a bonyolult, kevesek által használt intranet valódi közösségi eszközt varázsolni? Hogyan őrizhető meg a napi munkában keletkező rengeteg tudás? Hogyan tehermentesíthető a HR, hogy ne kérdezze meg naponta 200 ember ugyanazt? Nagyjából ezekre a kérdésekre ad választ a gyakorlati megoldást is bemutató szeminárium.

WEB 2.0 AZ IRODÁBAN

Amikor egy műhelyfoglalkozáson ártatlanul rákérdeztem, hogy ismeri az RSS fogalmát, legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy senki. Nem volt jobb a helyzet, amikor a linkgyűjtőkről, a Slideshare-ről, vagy a Scribdről kérdeztem. Ezután több más képzésen is feltettem ezeket a kérdéseket, majd – az eredeti tematikát kibővítve – elkezdtem megtanítani ezeknek az egyszerű (?) eszközöknek a használatát.

Én nem tudnék a web 2.0-ás eszközök nélkül információkat gyűjteni, tárolni, osztályozni, megosztani, vagyis hatékonyan dolgozni. Az elmúlt 7 évben szerzett ismereteimet, tapasztalataimat most fél nap alatt átveheted!