A MÖT 2015/1. sz. HATÁROZATA – a híresztelés, az utánközlés, a cikklopás – témakörében

MÉDIA ÖNSZABÁLYZÓ TESTÜLET
2015/1. sz. HATÁROZAT

A MÉDIA ÖNSZABÁLYZÓ TESTÜLET a híresztelés, az utánközlés, a cikklopás témakörében az alábbi állásfoglalását alakította ki

HATÁROZAT

A MÉDIA ÖNSZABÁLYZÓ TESTÜLET általános érvényű szabályként, azt az álláspontot alakította ki, hogy :

A nyomtatott és online sajtó olvasóit, a televízió nézőket és a rádióhallgatókat az információhoz hozzájutás lehetőségeitől megfosztani, a sajtóetikának és az Emberi Jogok Nyilatkozata 19. cikkelyének ellentmondó cselekedet.

A nyilvánosság tájékoztatását végző sajtóorgánumok és azok munkatársainak bármilyen korlátozása, a tájékozódáshoz fűződő alapvető emberi és állampolgári jog megsértését jelenti.

A fentiekből következik, hogy a különböző sajtóalkotások utánközlése, idézése, sajtófigyelőkbe történő beillesztése nem ütközik a sajtóetikába, azonban az utánközlés etikus szabályait, illetve a Polgári Törvénykönyv és a szerzői jogi törvény vonatkozó paragrafusait minden média, minden újságíró köteles betartani.

 

INDOKOLÁS

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkelye rendelkezése szerint „Mindenkinek joga van a vélemény és kifejezés szabadságához. Ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy véleménye miatt senkit se zaklassanak, továbbá hogy bármilyen eszközzel és hatásokra való tekintet nélkül mindenki tájékozódhasson és tájékoztathasson, és eszméket megismerhessen, információkat és eszméket terjeszthessen.”

A Média Önszabályzó Testület határozatának meghozatalakor figyelembe vette, hogy a jog és a köznyelv mást ért a híresztelés fogalmán. A köznyelv, a közgondolkodás szerint a híresztelés az, ha valaki, nem a saját gondolatát közli másokkal, hanem a mástól szerzett, nem ellenőrzött, akár valótlan “tényeket” adja tovább. A híresztelő nem hivatkozhat vétlenségre, nem tudásra, jóhiszeműségre, ezek csak a jogkövetkezmény szempontjából lehetnek relevánsak.

Ezzel szemben a jog – a híresztelés jogi kezelése – nem tesz különbséget a hírek terjesztése során, hogy a terjesztett információs valótlan, vagy valós. A híresztelés törvényi tényállása szerint a valótlan tény híresztelése akkor valósul meg, ha valaki, mástól származó – de valótlannak bizonyuló – tényt közöl.

A Legfelsőbb Bíróság (Pf. IV. 20.426/1977.) szerint „Híresztelésnek kell tekinteni más személy nyilatkozatának, állításának, tájékoztatásának a közlését, továbbítását, közreadását akkor is, ha híven közli más személynek valótlan tényállítást tartalmazó nyilatkozatát.”

A híresztelés fogalmilag csak akkor jogsértő, ha valótlan tényállítás híresztelésében áll. A valós tényállítás is lehet jogsértő: ha kifejezésmódjában olyan indokolatlanul lealacsonyító, hogy az alkalmas az emberi becsület megsértésére. (Tekintettel arra, hogy az emberi méltóság szélesebb kategória, mint a becsület.)

Ugyancsak fontos annak rögzítése, hogy a sajtóalkotások megjelentetése során előfordulhatnak az információ közreadását korlátozó tényezők, akadályozó korlátok, amelyek az újságírót, a hírközlést, (pl. a különböző titoktartási kötelezettségek, pl. állam-, szolgálati-, ügyvédi-, orvosi-, üzleti-, banki titok, vagy a hírzárlat), a híresztelés megvalósulását, illetve annak jogi megítélését befolyásolják.

A közlések témakörében a köznyelv és a jog értelmezése megegyezik a plágium, a plagizálás kérdésében. E szerint plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy – az eredeti – szerző munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti.

A Média Önszabályzó Testület megítélése szerint, a sajtótermékek mérlegelése, megítélése során rendkívül indokolt figyelembe venni a vizsgált média normáit és a megjelenés kulturális környezetét.

A Média Önszabályzó Testület átérezve felelősségét a hazai újságírás etikus alakításának kérdésében az utánközlések, a cikklopások témakörében az alábbi szakmai- etikai szabályok betartását tartja követendőnek a magyar nyelvű média minden szereplője, valamint a jogalkotók, jogalkalmazók és jogfelhasználók számára:

Az újságíró nem követ el jogsértést, etikusan cselekszik,

• ha más – harmadik személy – gondolatainak idézése alkalmával betartja az idézésre vonatkozó szabályokat. Akkor etikus az idézés, ha az idézet szövegkörnyezetéből kiderül, hogy az eredeti gondolat kitől származik, s mi az idézet forrása,

• ha az idézet vagy az átvétel alapján történő megjelenés – utánközlés – esetében az eredeti forrásra vagy az eredeti közlés helyére vonatkozó „linkelés” megjelenik. Etikusnak csupán az tekinthető, ha a forrásmegjelölés eredményeként az eredeti forrás megtalálható, vagy elérhető. A forrásmegjelölés különösen fontos a sajtószemle, lapszemle típusú közlésekben, ugyanis az ilyen jellegű megjelenések értelmezhetetlenek az eredeti közlés helyének megjelölése nélkül.

Nem történik cikklopás, nem tekinthető plágiumnak, azaz az utánközlés etikus formája valósul meg,

• ha az olvasó számára egyértelműen kiderül, hogy mi az eredeti közlés forrása, pontos megtalálható helye,

• ha az utánközlő az „ajánló” , a „lapszemle” , a „mások írták mi idézzük” megjegyzéssel, vagy rovatcímmel, illetve menücím alatt hívja fel a figyelmet az első közlő sajtóalkotására. Nem minősül plágiumnak a sajtófigyelésben, sajtószemlében történő megjelentetés.

• ha ún. szabad felhasználású közlemények utánközlésére kerül sor. Ugyancsak nem minősül cikklopásnak, ha az utánközlés során az utánközlő rendelkezik az első közlő és/vagy eredeti szerző utánközlésre vonatkozó engedélyével.

• ha a közlő betartja az adatkezelésre vonatkozó szabályokat.

Az újságírói etikába ütköző cselekedetnek minősül,

• ha a média bármely munkatársa, más, – akár nyomtatott, akár elektronikus – sajtóban megjelent, egyéni, eredeti szerzői műnek minősülő írást, hang vagy képanyagot (vagy ezek kombinációját) saját szellemi termékeként jelentet meg, illetve az átvétel ténye nem derül ki egyértelműen a közlésből.

• Amennyiben egy – a sajtó bármely műfajában és formájában megjelenő, bármilyen sajtó-közlés során, a közlő más alkotását részben, vagy teljes egészében átveszi és az így létrejött publikáció során nem derül ki, hogy annak részben vagy teljes egészében ki az eredeti szerzője, illetve nem derül ki, hogy részben vagy egészben nem saját alkotás, akkor az plágiumnak tekinthető.

A híresztelés jogi kezelése szerint az utánközlő ugyanúgy köteles az utánközlés során megjelentetésre kerülő információt leellenőrizni, mint az első közlő. Jogilag az utánközlő felelőssége ugyanúgy fennáll, mint az első közlőé. A személyiségi jogi perekben az utánközlő felelősségének kérdését a bíróságok egyedi mérlegelés alapján bírálják el.

A Média Önszabályzó Testület alapelvként leszögezi, hogy a cikkek, linkek ajánlása a sajtófigyelés során nem történik cikklopás. A sajtófigyelés a nyilvános média kontrollját jelenti, ezt a kontrollt egy demokratikus társadalomban a média nem korlátozhatja. A sajtófigyelés önálló szellemi tevékenység, melynek „terméke” a médiától különböző, önálló szellemi termék.

A hazai – különösen online sajtóban – egyre többet tapasztalható cikklopást, a cikkmásolást a sajtószemlétől markánsan meg kell különböztetni.

A jelen ajánlást elfogadta a Média Önszabályzó Testület minden tagja.

 

Budapest 2015. február 19.

Média Önszabályzó Testület

 

Felhasznált szakirodalom:

• MÚOSZ Etikai Kódex
• MÚOSZ Etikai Bizottságának a híresztelésdoktrína, utánközlések, cikklopások témakörében kialakított ajánlása
• MUEET Közös etikai alapelvek
• Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
• CERP Lisszaboni Kódex
• A híresztelésdoktrína, utánközlések, cikklopások témakörében rendezett kerekasztal tanácskozás anyaga
• A MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztály 2005. december 6-i “Csak tiszta forrásból, avagy a sajtótermékek jogszerű felhasználása” tanácskozása anyaga