Aidan White: Etikus újságírás nélkül megszűnik demokrácia

A Twitter és a News of the World ökoszisztémájában, a hanyatló hírgazdaságban és a felemelkedő szenzációhajhász hírmédiában hogyan tudja megőrizni hitelességét egy szerkesztőség, miközben úgy tűnik, egyre többen veszítik el azt? Hogyan lehet összeegyeztetni az alaposságot a gyorsasággal? A Global Editors Network Aidan White-al, az Ethical Journalism Network (EJN) készített interjúját fordításban közöljük. Aidan White április 9-én a Főszerkesztők Fóruma konferenciájának egyik vendége lesz.

Ön szerint melyek a legjobb stratégiák egy modern médiavállalat számára az etikai szabályok betartására?

A hagyományos média és az újságírás világa megváltozott. Ami viszont a régi maradt, az a jó újságírás etikai parancsa. A minőségi újságírás referenciaértékei – a pontosság, a megbízhatóság, a pártatlanság, az emberiesség, a közönség tisztelete – sarkalatos pontok maradtak, és továbbra is ezek teszik hasznossá és hitelessé a tartalmat a szélesebb közönség számára.

A hírmédiának minden platformon biztosítania kellene, hogy szerkesztési és tudósítási teljesítménye jó minőségű legyen. Emellett azt is fel kellene ismernie, hogy az etikai szabályok lényeges részei a menedzsmentnek és a tulajdonosi szerkezetnek. A jó vezetés szabályainak betartása éppen olyan fontos az etikus újságírás szempontjából, mint a szerkesztőségi tagoknak szánt előírások.

A médiának magának kell belső ellenőrzéseket végeznie, hogy megbizonyosodjon róla, biztosítja mind a vállalati szociális felelősséget, mind az etikus gyakorlatot. A belső monitoring-rendszerek azért fontosak, hogy lássuk a teljesítményünket, és fejleszthessük az etikus újságíráshoz szükséges körülményeket. Semmi értelme jó szándékú, nagyképű nyilatkozatokat tenni anélkül, hogy a gyakorlatban is megvalósulna egy problémamegoldó rendszer, és bizalmon alapuló kapcsolat épülne ki a közönséggel, valamint hogy az újságírónak is megadná az etikus munka biztonságát, lehetőségét.

Hogyan használja az EJN a média auditot az etikus szerkesztőségi munka fejlesztésére?

Az EJN Pakisztánban kifejlesztett auditrendszerének célja, hogy támogassa a médiumot saját maga megsegítésében. Ezáltal a médium kívülről vizsgálhatja saját teljesítményét, és referenciaértékeket határozhat meg, amelyek segítségével fejlesztheti újságírói és vezetői tevékenységeit.

Ez a rendszer egyszerű kérdőívekből áll, amelyekben a vállalat saját maga számára tesz fel releváns kérdéseket arról, hogyan működik, és hogyan valósítja meg az újságírást. A válaszok elemzése alkalmas lehet az erősségek és a gyengeségek felismerésére. A vállalat ebből már láthatja, min kell változtatnia a jövőben. Az ellenőrzéseket évente el lehet végezni, és a menedzsment, valamint újságírói célokat ezek alapján újra és újra meg lehet határozni.

Fontos, hogy ezeket az ellenőrzéseket ne külsősök végezzék, a kérdőívek belső használatra készültek. Az eredményeket a vállalat promócióra is használhatja – például hogy saját etikai kvalitásai révén több hirdetést szerezzen –, vagy dönthet úgy is, hogy az információkat bizalmasan kezeli, és kizárólag belső célokra alkalmazza.

A Leveson-jelentés után Ön is úgy gondolja, hogy új szabályokat kell bevezetni, hogy az újságírás tiszta maradjon?

Mindig jelen kell lenniük olyan szabályoknak, amelyek az újságírók tisztességét támogatják. A kérdés az, hogy ezeknek jogilag is kötelező érvényűnek kell-e lenniük. Az én véleményem az, hogy a média reakciója a Levenson-jelentésre eltúlzott. Valójában őlordsága néhány szerény javaslatot tett, amelyek összefogásra szólították fel az újságipart egy hatékony önellenőrzési rendszer létrehozása érdekében. Bizonyos jogszabályi aládúcolás arra nézve, hogy kik üljenek a szabályozói székben szerintem nem jelentős fenyegetés – különösen nem Angliában, ahol a demokratikus hagyományok régiek és jól megalapozottak. Továbbra is hiszek a média önszabályozásában, de azt meg is kell valósítanunk. Az angol sajtó nem tett túl jót magának azza, hogy különleges pozícióját kihasználva gyakran inkább saját érdekeit védte, mint a közösség érdekeit. Ha a sajtó képes lesz változni, akkor a Leveson-javaslat működni fog .

Ön szerint melyek az internet legfenyegetőbb hatásai az etikus újságírásra nézve?

Egyértelmű, hogy az információs tér töredezettsége, a sok-sok új kiadvány és a közösségi média hatása lökést adott a sokszínűségnek. Több vélemény és gondolat érhető el ma, mint korábban bármikor, és a közönség is részévé vált a hírek gyűjtésének és terjesztésének. Ez jó, de vannak hátrányai is. Sajnos a pontatlanságtól, a pletykától, a spekulációtól és a gyűlöletbeszédtől védő etikai garanciák gyengültek. Az azonnali közzététellel járó rohanás elkerülhetetlenül problémát okoz a hírek, a képek ellenőrzése terén – legyen szó akár kommentekről, akár újságírói munkáról.

A közösségi média és a blogolás nem helyettesíti az ellenőrizhető és meggondolt újságírást, amely ma kevésbé szól a hírközlésről, mint inkább az események kontextusba helyezéséről, hátterek és elemzések kínálatáról. A szabad kommentelés és az újságírás keverése veszélyeztetik az etikus újságírás alapjait és ebben nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.

A hagyományos médiamárkák élvezik leginkább a közönség bizalmát online felületeken is. Az emberek továbbra is hiteles információra vágynak. De hogyan elégítsük ki az etikus újságírás iránti elvárásokat, amikor jelen van a minél nagyobb gyorsaság érthető igénye is? Az EJN azért van, hogy előmozdítsa a médiaértést, a független újságírást, és olyan felelős információs látképet segítsen teremteni, amely politikai befolyástól és jogi korlátozásoktól mentes.

Tekintettel a technológiai fejlődésre, melyek a választási kampányokról való tudósításokkal kapcsolatos küzdelmek?

A választási tudósítás a független, pártatlan politikai újságírás legnagyobb feladata és kihívása. Az EJN ezért fejlesztette ki választási kódexét, illetve ehhez kapcsolódó iránymutatásait újságírók és médiumok számára. Ez Pakisztán számára készült, de bárhol alkalmazható.

Választási időszakban a politikusok bármit hajlandóak kijelenteni – igen, akármit – ha ezáltal címlapra kerülhetnek és szavazatokat szerezhetnek. Az újságíróknak ezeket a nagyívű ígéreteket a helyükre kell tudni tenniük, és tesztelniük kell. Nem teszik ezt olyan gyakran, mint kellene. Például a legutóbbi amerikai választások alkalmával néhány médium egyszerűen figyelmen kívül hagyta a felelősségét afelet
t, hogy közelebbről megvizsgálja egyes politikusok állításait.

Normális esetben a közönség izzasztó kérdéseket várna a riporterektől, de ehelyett ők a Twitterhez és e-mailekhez fordulnak, hogy fogalmazza meg a közönség a kérdéseket, amelyek így aztán torzítanak vagy túlzó állításokat tartalmaznak. Ez arra reakció, hogy a politikusok a médiát vádolják elfogultsággal, amikor kemény kérdéseket vagy negatív megjegyzéseket kapnak.

Pakisztánban vagy Oroszországban a helyzet még rosszabb, és az újságíróknak néha erőszakkal is szembe kell nézniük, hogyha túl kritikusak vagy erőteljesek egy politikussal szemben. Más országokban – például Indiában – néhány újság teljesen felhagy a pártatlansággal, és szó szerint eladja a felületeit politikusoknak. Néhány lap még azért is fogad el pénzt, hogy lejárasson politikai ellenfeleket.

A Twitter, a Facebook, és az azonnali e-mailek korában a médiaértő politikusok, különösen gátlástalan fajta, minden információs trükköt felhasználnak, hogy üzeneteiket célba juttassák. Ez az, amiért a választási időszakok etikus újságírása nemcsak kívánatos, de szükséges is. Ha ez nem valósul meg, az a demokráciát ássa végérvényesen alá.

 

 

Forrás: Főszerkesztők Fóruma / dalmastella (A cikket a Főszerkesztők Fóruma engedélyével közöljük.)