Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének határozata az újságírás etikájáról

Az EURÓPA TANÁCS PARLAMENTI KÖZGYŰLÉSE – 44. rendes ülés – AZ ÚJSÁGÍRÓI ETIKÁRÓL SZÓLÓ 1003. SZÁMÚ HATÁROZAT (1993)

A Közgyűlés jóváhagyta az újságírásra vonatkozó következő etikai elveket és úgy véli, azokat Európa-szerte alkalmazni kell e területen.

A hír és a vélemény

1.    A vonatkozó jogi normákba foglalt jogokon és kötelezettségeken túl, a sajtónak etikai kötelezettségei vannak az állampolgárok és a társadalom irányában, amit különösen hangsúlyozni kell ma, amikor az információ és a kommunikáció olyan fontos szerepet játszik az állampolgárok magatartásának és véleményének alakításában, valamin t a társadalom és a demokratikus életforma fejlődésében.

2.    Az újságírói szakma jogokkal és kötelezettségekkel, előjogokkal és felelősséggel jár.

3.    Az újságírás etikai megközelítésének alapelve szerint világosan el kell választani egymástól a hírt és a véleményt, és nem szabad megengedni a kettő összetévesztését. A hír a tényekről és adatokról szóló információ, míg a vélemény gondolatokat, eszméket, hitrendszereket, értékítéleteket közöl a hírközlő szervek, kiadók vagy újságírók részéről.

4.    A hírek közlésének a valósághűségen, szavahihetőségen kell nyugodnia, amit a tények valóságtartalma ellenőrzésének és bizonyításának megfelelő eszközei és a közlés pártatlansága biztosítanak. A hírek címsorának vagy összefoglalásának a lehető leghívebben kell tükröznie a közölt tényekés adatok lényegét.

5.    A véleménynyilvánítás általános gondolatokat vagy kommentárokat, illetve aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseket jelent. Bár a vélemény szükségszerűen szubjektív és ezért nem lehet, nem szabad számon kérni rajta a valósághűséget. Azt azonban biztosítani kell, hogy a vélemény becsületes és etikus formában kerüljön kifejezésre.

6.    Az egyénekkel vagy intézményekkel kapcsolatos események vagy cselekmények kommentálása nem próbálhatja meg tagadni vagy rejtegetni a tények vagy adatok valóságtartalmát.

 

Az információhoz való jog, mint alapvető emberi jog – kiadók, tulajdonosok, újságírók

7.    A sajtó feladata egyfajta „közvetítés” és az információk szolgáltatása, az információ szabadságával kapcsolatos jogaik a megszólítottaktól, azaz az állampolgároktól függnek.

8.    Az információhoz való jog alapvető jog, amelyet az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága is hangsúlyoz az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkével kapcsolatos esetjogban, és amelyet a Határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezmény  9. cikke, valamint az összes demokratikus alkotmány is elismer. A jog birtokosa az állampolgár, akinek ezzel kapcsolatban még ahhoz is joga van, hogy megkövetelje, az újságírók a valóságnak megfelelő hírértékű információkkal, valamint becsületes véleményekkel lássák el anélkül, hogy a hatóságok vagy a magánszféra kívülről beleszólna a hírek és a vélemények közlésébe.

9.    A hatóságok nem tekinthetik sajátjuknak az információt. A hatóságok, a hivatalok nyilvánossága jelenti a jogi alapot a pluralizmus garantálására és kiterjesztésére a médiánál, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága, az információhoz való jog és a cenzúra kizárása feltételeinek a megteremtésére. Az Európa Tanács  Miniszteri Bizottsága is tudatában van ennek a ténynek, amint azt az 1982. április 29-én „A véleménynyilvánítás és információ szabadságáról” elfogadott nyilatkozata is jelzi.

10.    Az újságírásról szólva nem szabad elfelejteni, hogy az egymásra épülő szerkezet részeit alkotó tömegtájékoztatási eszközökön alapul, ezeken belül pedig különbséget kell tenni kiadók, tulajdonosok és újságírók között. Evégett a sajtó szabadságának védelme mellett a tömegtájékoztatási eszközön belüli szabadságot is biztosítani kell és meg kell védeni a belső nyomásgyakorlással szemben.

11.    A hírszolgáltatóknak olyan sajátos társadalmi-gazdasági ügynökségeknek kell magukat tekinteni, amelyek vállalkozói céljait az alapvető jogokhoz való hozzáférés biztosításának feltételei korlátozzák.

12.    A hírszolgáltatóknak az egyes tömegtájékoztatási eszközök tulajdonjogát és vezetését illetően átláthatóknak kell lenniük, hogy az állampolgárok világosan meg tudják állapítani a tulajdonosok kilétét és gazdasági érdekeinek mértékét a médián belül.

13.    A hírszolgáltató egységen belül a kiadóknak és az újságíróknak együtt kell működniük és nem szabad szem elől téveszteniük, hogy a kiadók és tulajdonosok ideológiai orientációját a valósághű hírközlés és az etikus véleményformálás abszolút követelménye korlátozza. Ez elengedhetetlen, ha tiszteletben akarjuk tartani az állampolgár alapvető jogát az információhoz.

14.    E követelmények érdekében meg kell erősítenünk az újságíró véleménynyilvánítási szabadságának védelmét, mert végső soron ők közvetítik az információt. Ezért jogszabályilag kell finomítani és tisztázni a lelkiismereti záradékot és a hivatali titoktartás természetét a bizalmas forrásokkal szemben, és összhangba hozni az egyes országok rendelkezéseit, hogy azok a demokratikus Európa szélesebb összefüggései között is alkalmazhatók legyenek.

15.    Sem a kiadók, sem a tulajdonosok, sem pedig az újságírók nem tekinthetik az információkat magukénak. A hírközlő szervek nem tekinthetik árúnak az információt, hanem csakis az állampolgárok alapvető jogának. Ennek megfelelően a tömegtájékoztatási eszközök nem használhatják ki a hírek vagy a közölt vélemények minőségét vagy tartalmát arra, hogy fellendítsék az olvasók vagy nézők/hallgatók számát hirdetési bevételeik növelése érdekében.

16.    Amennyiben biztosítani akarjuk az információ etikus kezelését, a megcélzott közönséget egyéneknek, nem pedig tömegnek kell tekinteni.

Az újságírás szerepe és etikus tevékenysége

17.    Az információnak és a kommunikációnak, amit az újságírás a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül közvetít az új technikai lehetőségek hathatós támogatásával, döntő jelentősége van az egyén és a társadalom fejlődése szempontjából. Alapvető fontosságú a demokratikus életforma számára, mivel, ha a demokrácia teljes kíván lenni, biztosítania kell állampolgárainak a közügyekben való részvételt. Elegendő itt annyit mondani, hogy ez a részvétel lehetetlen lenne, ha az állampolgárok nem kapnának megfelelő információt a közügyekről a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül.

18.    Az információ, főleg a rádió lés a televízió útján szerezhető információ jelentőségét a kultúrában és az oktatásban a Közgyűlés 1067. számú ajánlása hangsúlyozza. A közvéleményre gyakorolt hatása nyilvánvaló.

19.    Helytelen lenne ennek a szerepnek a fontosságából arra következtetni, hogy a tömegtájékoztatási eszközök képviselik a közvéleményt, vagy hogy át kellene venniük oktatási és kulturális jellegű hatóságok vagy intézmények, pl. az iskolák, egyes sajátos funkcióit.

20.    Ez azt jelentené, hogy a tömegtájékoztatási eszközök és az újságírás hatósággá vagy ellenhatósággá válnának (valamiféle „mediokráciává”), ugyanakkor nem képviselnék a polgárokat, és nem lennének alávetve ugyanolyan demokratikus ellenőrzésnek, mint a hatóságok, valamint nem rendelkeznének a megfelelő kulturális és oktatási intézmények szaktudásával sem.

21.    Ezért az újságírásnak nem szabad megváltoztatnia a valóságot tükröző, pártatlan információkat vagy tisztességes véleményeket, sem pedig azokat a tömegtájékoztatási eszközök céljaira a közvélemény formálása érdekében kihasználni, mert legitimitása az állampolgári információhoz való alapvető jogának tiszteletben tartásán nyugszik, ami egyet jelent a demokratikus értékek tiszteletben tartásával. A törvényesen cselekvő tényfeltáró újságírást tehát az információk és vélemények valósághűségének és tisztességének követelménye korlátozza, s nem egyeztethető össze az előzetesen elfogadott álláspontok és különféle érdekek alapján folytatott újságírói kampányokkal.

22.    Az újságíróknak az általuk közvetített hírben és az általuk megformált véleményben tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét, különösen a bírósági szakban lévő ügyek esetében, és tartózkodniuk kell az ítéletalkotástól.

23.    Tiszteletben kell tartani az egyének jogát a magánéletre. A közéletben hivatalt viselő személyeknek joguk van megvédeni magánéletüket a nyilvánosságtól, kivéve, ha magánéletük hatást gyakorol közéleti tevékenységükre. Az a tény, hogy valaki közhivatalt visel, nem fosztja meg attól a jogától, hogy magánéletét tiszteletben tartsák.

24.    Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkében foglalt jog a magánélet tiszteletben tartására, valamint a 10. cikkében foglalt szabad véleménynyilvánításhoz való jog egyensúlyának megteremtésére jó példa az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága által legújabban kialakított ítélkezési gyakorlat.

25.    Az újságírói szakmában a cél nem szentesíti az eszközt, az információ tehát kizárólag törvényes és etikus eszközökkel szabad megszerezni.

26.    A hírközlő szerveknek az érintett személyek kérésére automatikusan és gyorsan helyesbíteniük kell – a rendelkezésükre álló megfelelő eszközökkel – az össze, minden általuk közölt hamis vagy téves hírt és véleményt. A nemzeti törvényhozásnak megfelelő szankciókat kell felállítaniuk és – ahol lehet – kártérítési lehetőséget kell biztosítani.

27.    Annak érdekében, hogy az Európa tanács tagországaiban egységes legyen e jog alkalmazása, végre kell hajtaniuk a 74/26. számú határozatot a válaszadás jogáról.(„Az egyén helyzete a sajtóval szemben”), amit az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1974. július 2-án fogadott el, valamint a Határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezmény megfelelő rendelkezéseit.

28.    Az újságíróknak az újságírás magas színvonala és függetlenségük biztosítása érdekében tisztességes fizetésben kell részesülniük, és meg kell teremteni számukra a megfelelő munkakörülményeket és feltételeket.

29.    Az újságíróknak munkájuk során a közhivatalokkal vagy a gazdasági szektorral szükségképpen kialakított kapcsolatban vigyázniuk kell arra, hogy elkerüljenek mindennemű összefonódást, ami befolyással lenne az újságírás függetlenségére és pártatlanságára.

30.    Az újságírásban az ellentmondó vagy szenzációs témák nem tévesztendők össze a feltétlenül hírértékű információkkal. Az újságíró nem használhatja ki munkáját elsődleges presztízsszerzésre, és személyes befolyása növelésére.

31.    A tájékoztatás folyamatának – amely egyre inkább az új technikai lehetőségeken, a gyorsaságon és tömörségen alapul – összetettsége miatt az újságíróknak megfelelő szakmai képzésben kell részesülniük.

A szerkesztőségekre vonatkozó szabályok

32.    Az újságoknál a kiadóknak, a tulajdonosoknak és az újságíróknak együtt kell tudniuk élni. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szerkesztőségekre vonatkozó szabályokat, hogy a médián belül az újságíróknak a szerkesztőkkel, tulajdonosokkal való szakmai kapcsolatait szabályozzák, függetlenül a munkaviszonyból eredő általános szabályokon (tól). Ennek keretében szerkesztőbizottságokat lehet létrehozni.

Konfliktushelyzetek és a különleges védelem esetei

33.    A társadalomban előfordulnak néha feszültségek és konfliktushelyzetek olyan tényezők nyomására, mint például a terrorizmus, a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés, az idegengyűlölet vagy a háború. Ilyen körülmények között a tömegtájékoztatási eszközöknek erkölcsi kötelességük, hogy védjék a demokratikus értékeket: az emberi méltóság tiszteletét, a problémák békés, toleráns úton való megoldását, s ennek megfelelően szálljanak szembe az erőszakkal, a gyűlölet és szembenállás megnyilvánulásaival, és utasítsanak el minden kulturális, nemi vagy vallási alapon történő megkülönböztetést.

34.    Senki sem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó. Ennek érdekében a sajtónak vezető szerepet kell játszania a feszültségek megakadályozásában, s bátorítani kell a közösségek közötti kölcsönös megegyezést, toleranciát és bizalmat az olyan területeken, ahol konfliktus uralkodik, ahogy az Európa tanács főtitkára is tette a volt Jugoszlávia utódállamai esetében bizalomerősítő lépések elfogadására bíztatással.

35.    Mivel a tömegtájékoztatási eszközöknek, különösen a televíziónak különösen nagy hatása van a gyermekek és a fiatalok magatartására, vigyázni kell, hogy ne kerüljenek műsorra az erőszakot dicsőítő, a nemiséget vagy a szélsőséges fogyasztói szemléletet kihasználó, avagy szándékosan illetlen nyelvet használó programok, üzenetek vagy képek.

Etika és önszabályozás az újságírásban

36.    A fent felsorolt alapfeltételekkel és alapelvekkel összhangban a tömegtájékoztatási eszközöknek szigorú etikai elveknek kell alávetni magukat, melyek garantálják a véleménynyilvánítás szabadságát és a polgárok alapvető jogát a valós információkra és becsületes véleményekre.

37.    Ezen elvek alkalmazásának ellenőrzésére önszabályozó testületeket vagy mechanizmusokat kell létrehozni a kiadók, az újságírók, a felhasználók szervezetei, tudósok, jogászok részvételével. Ezek feladata lesz, hogy határozatokat hozzon az újságírás etikai szabályainak betartásáról, melyek nyilvánosságra hozatalát a sajtónak vállalnia kell. Ez lehetővé teszi az állampolgár számára – akinek joga van az információhoz -, hogy pozitív vagy negatív véleményt alkosson az újságíró munkájáról és szavahihetőségéről.

38.    Az önszabályozó testületek vagy mechanizmusok, az olvasók, nézők, hallgatók egyesületei és megfelelő egyetemi tanszékek minden évben publikálhatnák a tömegtájékoztatási eszközök által közzétett információk valóságáról utólag készített elemzéseket, melyekben összevetik a híreket a tényekkel. Ez lenne a szavahihetőség mércéje, ennek alapján az állampolgárok megállapíthatnák, milyen szintre jutottak egyes tömegtájékoztatási eszközök, azok részei vagy akár az egyes újságírók az etikai mérce betartásában. Egyúttal megfelelő javító mechanizmusok gondoskodhatnának az újságírói módszerek folyamatos javításáról.

(A Közgyűlés 1993. július 1-i vitája. (42. ülésszak.) A Közgyűlés által 1993.július 1-én elfogadott szöveg. Magyarországon közzétették az „Emberi jogi füzetek” 1997. 1. számában. BH melléklet)

 

Az eredeti – angol nyelvű – változat ide kattintva elolvasható