A monogramok, illetve álnevek alkalmazása a nyomtatott és az elektronikus médiában, sem a sajtóetikával, sem a joggal nem ellentétes cselekedet, mivel a személyek beazonosíthatatlanságát hivatott szolgálni.
A kérdés: A médiában, a nyomtatott, illetve az online sajtó esetében megjelenő cikkekben, a rádió és televíziós műsorokban, például tudósításokban, az újságírók és számtalan esetben a nyilatkozók is csupán monogrammal, nevek kezdőbetűivel utalnak bizonyos személyekre. Mit tart a sajtóetika arról, hogy a monogramok, a nevek kezdőbetűi, vagy az online sajtóban a nickname használata esetében az így kezdőbetűkkel megjelölt személyek beazonosíthatók-e?
Állásfoglalás
Etikai-szakmai vélemény
A MÚOSZ Etikai Bizottságának a kérdésben kialakított álláspontja:
A monogramok, illetve álnevek alkalmazása a nyomtatott és az elektronikus médiában, sem a sajtóetikával, sem a joggal nem ellentétes cselekedet, mivel a személyek beazonosíthatatlanságát hivatott szolgálni.
A beazonosítás – a bármely sajtóműfajban megjelentek részleteit nem ismerő olvasó, hallgató, vagy tv-néző számára – csak akkor lehetséges, ha más, a beazonosításra alkalmas személyi adattal együtt történik a monogramok, a nickname-ek, vagy az álnevek közlése.
Indokolás
A monogramok használatával kapcsolatosan az alapvető szabályt a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza. A Ptk. szerint tudományos, irodalmi és más közszereplői tevékenységet álnéven is lehet végezni.
A MÚOSZ Etikai Bizottsága álláspontja szerint úgy a nyomtatott, mint az elektronikus sajtóban a monogramok használatának, a nevek kezdőbetűkkel történő helyettesítésének az a szerepe, hogy az adott személyeket ne lehessen beazonosítani. Ez különösen fontos a fiatalkorúak, illetve az ártatlanság vélelme miatt valamely bűncselekménnyel meggyanúsítottak esetében, amikor a bizonyítási eljárás még nem történt meg. A sajtó ugyancsak a kezdőbetűket alkalmazza, ha pont az a szándéka, hogy a szóban forgó személy ne legyen beazonosítható.
Az online sajtóban használatos nickname hasonló feladatokat teljesít. A nyomtatott sajtóban közismert az írói álnevek használata, amióta a nyomtatott sajtó létezik. Az írói álnevek lehetnek teljes nevek, anagrammák, valamely szóösszetételek és természetesen monogramok. Ehhez hasonlatos a nickname használata is.
Ezzel kapcsolatosan az Etikai Kódex az alábbiakat mondja ki:
6.3. A szerzőt megilleti a név használatának joga. Szerzői név választásánál más újságírókra is tekintettel kell lenni. Névazonosság esetén, a pályán régebben tevékenykedő szerző kérésére az új kolléga kötelessége, hogy más nevet vagy megkülönböztető jelet használjon.
6.4. Az online média munkatársa tevékenységét nyíltan, könnyen felismerhetően folytatja. Az online média munkatársa munkája során természetesen használhat szerzői nevet, vagy ún. „nickname”-et, de azt etikusan a szerkesztőségek és/vagy az újságíró szövetségek tagjegyzékébe történő bejegyzéssel és a szerkesztőség vezetőjének tudtával – vagyis azonosíthatóan teheti.
6.5 Az online média munkatársa semmilyen, a sajtó műfajai körébe tartozó publikációjában (cikkében, írásos, fotós vagy a rádiózás és/vagy televíziózás eszközeivel készült tudósításában, riportjában, interjújában, stb.) nem publikálhat tudomása vagy feltételezése szerint hamis vagy félrevezető információt sem saját neve, sem írói név, sem bármilyen, un. nickname használatával.
A fentieknek megfelelően a sajtóalkotásokban szereplő személyeket is megilleti a monogram, a kezdőbetűk használata, amennyiben az újságíró, a közlő (például riportalany) szándéka, hogy a szóban forgó személyt ne lehessen beazonosítani.
Az olyan esetekben, ahol például egy büntető-eljárás ismeretlen tettes ellen folyik, s erről tudósít a sajtó, akkor tekintettel arra, hogy nem ismert személyről van szó, ebben az esetben nevet közölni nemcsak, hogy etikátlan, de jogsértő is.
A Ptk. egy másik, a büntetőeljárásra vonatkozó szabálya szerint súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alá vont – például körözés alatt álló – személyekről, vagy olyan esetben, ahol egy eltűntet keresnek, ekkor nemcsak a nevet, de képmást, hangfelvételt közérdekből a sajtó felhasználhat.
A Ptk szerint amennyiben egy személy nevét egy büntetőeljárás során jogszerűen nyilvánossá tették, akkor az illető személy nevét nem illeti meg olyan védelem, hogy róla beazonosítást megakadályozandóan beszéljenek, írjanak a sajtóban. (Természetesen személyi adataik, pl. adószámuk, stb. nem közölhető.) Egy nyilvánosan folyó büntetőügy tárgyalásáról történő tudósítás esetében Magyarországon – amennyiben a bíróság adott esetben másképpen nem dönt – nemcsak a nevek, de a szereplőkről készült fényképek, tv-felvételek a médiában etikusan nyilvánosságra hozhatók.
Gyakran fordul elő, hogy újságírót perrel fenyegetnek meg, ha nyilvánosságra hozza a különben nyilvános adatokat. Ez nem vonatkozik a rendőrség, a bűnüldöző szervek stb. alkalmazottaira, akik arcát fotón, illetve tv-tudósításban nem szabad bemutatni.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egy, a kérdéshez kapcsolódó ügyben korábban kialakította állásfoglalását. Állásfoglalásának alapja az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 38. § (1) a) pontja volt.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 74/A § (2) bekezdés alapján a bíróság nyilvános tárgyalásáról a sajtó jogosult tájékoztatást adni. Továbbá a 207/P/2007-3 számú adatvédelmi biztosi állásfoglalás is kimondja, hogy azok az adatok és információk, amelyek a tárgyaláson a kihirdetett ítélet (határozat) részét képezik, nyilvánosnak tekinthetők. Tehát a sajtó – az érdekeltek hozzájárulása nélkül – tudósíthatja a közvéleményt.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság álláspontja szerint „a bírósági tárgyalás nyilvánosságának, illetve a nyilvános ítélethirdetésnek az elődleges célja, a tisztességes eljáráshoz való alapvetőjog biztosítása. A nyilvános tárgyalásokon bárki, így főszabály szerint a sajtó képviselő is jelen lehetnek, és az ott történtekről beszámolhatnak.”
A MÚOSZ Etikai Bizottsága jelen szakmai állásfoglalását a www.muosz.hu honlapon, a MÚOSZ EB oldalán nyilvánosságra hozza.
2013. szeptember 3.
MÚOSZ Etikai Bizottsága, Kollégiumi ülése