Nagyon csúnyán megütötte magát egy vezető kommunikációs ügynökség, a Bell Pottinger és a Gupta-csoport, miután a nevüket összefüggésbe hozták egy rasszistának minősített dél-afrikai gyűlöletkampánnyal. A botrány tanulságos lehet az iparág magyar képviselői számára is.
Alig van olyan sajtótermék az Egyesült Királyságban és Dél-Afrikában, mely az elmúlt napokban ne foglalkozott volna a Bell Pottinger pr-cég és megbízójuk, az Oakbay hatalmas botrányt kiváltó kampányával. A vezetők közé tartozó integrált, nemzetközi hírnévmenedzsmenttel foglalkozó Bell Pottinger vállalat hatalmas botrányt kavart esete a BBC-től kezdve a The Guardianen és a Huffington Poston át egészen a londoni Metro újságig szinte mindenhol téma volt, így emiatt a cég már önmagában véve is komoly hírnévvesztést volt kénytelen elszenvedni, ám ami ezen felül történt, az akár hosszútávon a Bell Pottinger vesztét is kiválthatja.
A Bell Pottinger ellen a The Public Relations and Communications Association (PRCA) nevű brit szakmai szervezet alapos etikai vizsgálatot indított, melynek végén a PRCA elmarasztalta az ügynökséget, melyet ki is zárt tagjai közül, sőt a jogerős döntésben azt is jelezték, hogy legalább 5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Bell Pottinger egyáltalán újra megpróbálkozzon jelentkezni tagvállalatai közé. A vizsgálat alaposságát és az ügy komplexitását jól mutatja, hogy a PR-szövetség egy jogi irodán keresztül mintegy 45 ezer oldalnyi dokumentumot tanulmányozott át az eset kapcsán idén júliusban megindított eljárás alatt, valamint több személyes meghallgatásra is sor került ez alatt, mivel igyekeztek minden érintett felet megkérdezni az objektív eredmények érdekében.
A helyzet súlyosságára utal, hogy a PRCA 1936-os alapítása óta ez az első, jogerős határozat, amely kizárással végződött. „Ez a döntés egyértelművé teszi elkötelezettségünket a public relations és a kommunikációs szakma etikai normáinak betartása érdekében” – mondta a döntést bejelentő sajtótájékoztatóján Francis Ingham, a PRCA vezetője.
A Bell Pottinger ellen azután indult vizsgálat, hogy a Democratic Alliance nevű dél-afrikai ellenzéki párt panaszt tett, miután tudomására jutott, hogy az ügynökség részese volt a #WhiteMonopolyCapital nevű, Twitteren zajló és kamu Twitter-fiókokat (fake users) is alkalmazó kampánynak. A Democratic Alliance úgy tartotta – és ezt az érvelést utóbb a PRCA is elfogadta – hogy a Bell Pottinger közreműködésével a dél-afrikai Oakbay cég számára lefolytatott kampány gyűlöletkeltő és megosztó volt. A kampány főleg attól volt rasszista, hogy kifejezetten a fehér bőrszínű üzletemberekről szólt (őket hibáztatva az országban kialakult helyzetről, ezzel elterelve a figyelmet a kormány, és a hozzá köthető Gupta család tevékenységéről – a szerk.), hangsúlyozta a bőrszínt a twitteres hashtagben, vagyis egyfajta gazdasági apartheid volt, hiszen gyakorlatilag a fehér bőrű üzletemberek felsőbbrendűségére épült.
Bár az, hogy a pr-céget a történtek következtében kizárták a PRCA tagjai közül, olyan jogi következménnyel nem jár, hogy ezentúl ne indulhatna kommunikációs tendereken, illetve nem fogadhatna el ilyen megbízásokat, a valóságban nagyon is súlyos következményről lehet beszélni. A helyzet súlyosságára utal, hogy a Bell Pottingerben 27%-os tulajdonrésszel rendelkező Chime kommunikációs vállalat (mely a Sir Martin Sorrelhez és az amerikai Providence Equity Partners befektetői céghez tartozó WPP csoport érdekeltsége) egy ideig értékesíteni szerette volna részvényeit, de az elmúlt két hétben egyszerűen kompenzáció nélkül visszaadta azt – tehát gyakorlatilag értéktelennek tekintette az eddig körülbelül (5millió! font értékű részesedését). A válság további mélységére utal, hogy a PR-céget alapító Lord Bell tavaly már kiszállt a vállalkozásból, részben pont az ellentmondásos Oakbay szerződést jelölve meg indokként. Friss hírként érkezett, hogy a cég vezetése a teljes vállalati struktúra átalakítását ígérte jövő hétre és felkérte a BDO tanácsadócéget a felértékelésre – tehát gyakorlatilag eladásra szánják az egész vállalatot
Ráadásul a cég több jelentős meglévő ügyfelét is elvesztette, kedden például HSBC bank közölte azt, hogy nem hajlandók tovább együtt dolgozni a céggel. Nemrég lemondásra kényszerült a Bell Pottinger ügyvezetője, James Henderson is. Utódjának Herbert Smith Freehillst nevezték ki a minap, bár mint kiderült, Henderson a tulajdoni részét (40%) azért megtartotta, ami miatt továbbra sem csendesedik el a botrány, mivel sokan ezek után úgy tartják, hogy Henderson a cég működéséből csak névleg vonul ki, és a gyakorlatban azért ha lesz még profit, azt szívesen felvenné ezután is részvényesként. Hiba volt az is, hogy a cég vezetője, James Henderson eleinte nem volt hajlandó lemondani, és az ügyben azzal próbált védekezni, hogy félrevezették, az ügyet pedig egy beosztott munkatárssal próbálták elvitetni. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire végül mégis meghozta a döntést.
Érdekes az is, hogy a Bell Pottinger weboldalán egyelőre semmi sem utal a krízisre, sem a brit PR-szövetség által meghozott súlyos, őket a tagjai közül kizáró döntésre. Ez azért is különös, mert a cég nem is igazán próbálkozik magyarázattal előállni – a legutolsó, ezzel kapcsolatos kommunikációjuk egy 2017 júliusi közlemény, a twitter oldaluk sem frissült azóta. Ez a hallgatásba burkolózó magatartás eléggé ellentétes azzal, amit egy PR-cégtől várna az ember kríziskommunikáció gyanánt akkor, amikor az üggyel van tele a média.
További érdekesség, hogy az ítélet tegnapi megjelenésekor az ügyben megrendelőként érintett Oakbay honlapja kedden egy ideig nem volt elérhető, mostanra azonban helyreállították a weboldalt. A nyitóoldalt megnyitva azonban itt sem szerepel elnézéskérő üzenet, bár van egy néhány mondatos szöveg arról, hogy az Oakbay milyen jelentős összegeket fektetett be Dél-Afrikában, és mintegy 8.300 embernek adnak munkát. Azt is írják, az Oakbay Investments folytatja a befektetéseket Dél-Afrikában, népszerűsíteni fogja az országot, és új munkahelyeket teremt, valamint folytatja fizetni az adófizetést, amiből egész Dél-Afrika profitál, de a botrányról nem tesz említést a szöveg.
Azt, hogy túléli-e a pr-ügynökség, a Bell Pottinger minden idők egyik legsúlyosabb botrányát, egyelőre nem tudni, az eset azonban mindenképpen rávilágít a vállalatok politikai kampányokban való felelősségére. A pr-cégeknek is rendkívüli a felelősségük a közbeszéd alakulásában, és látszik, hogy nem szabad bevállalni efféle hatalmas kockázatokat, hiszen ezek etikai aggályokat vetnek fel, és az adott kommunikációs ügynökség megítélését is veszélyeztethetik. Épp ezért a felelősen gondolkodó kommunikációs ügynökségek jól teszik, ha inkább nem vállalnak el gyűlöletre épülő politikai kampányokat. Látszik, hogy nyugaton, sőt tőlünk délre, még Afrikában is komolyan megüthetik a bokájukat azok, akik mégis ilyesmihez adják a nevüket.
A Bell Pottinger esetére visszatérve, az egyébként a pr-szakmára sem vetett túl jó fényt. Pedig az elmúlt időszakban így is főleg az iparágat érintő negatív információk uralták a közbeszédet. Gondoljunk csak Max Clifford pr-guru esetére akinek nagyon durva szexuális botránya rontotta a szakma megítélését. A negatív kampányok egyik meghonosítóját, a néhány hete elhunyt Arthur Finkelstein politikai kommunikációs tanácsadót is említhetnénk, akinek munkássága feltehetőleg inkább ártott a szakma megítélésének, mintsem segített. Ideje volna, hogy a pr-szakma tegyen valamit, hogy ne csak negatív hangvételű cikkek uralják a szakma kapcsán a közbeszédet. Ezért is fontos, hogy a szakma öntisztulást hajtson végre és kizárja tagjai közül azokat, akik olyan gyűlöletkampányokban vesznek részt, mint a Bell Pottinger.
Kísérje figyelemmel oldalunkat, mert az elmúlt évek, évtizedek botrányának fejleményeiről újabb cikkekben fogunk beszámolni.
A kép forrása: ALT (Alliance for Lobbying Transparency) – a Bell Pottinger egy korábbi botránya kapcsán